Dr. Pokorni Zoltán Miniszter Úrnak

Oktatási Minisztérium

 

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

Megdöbbenéssel olvastuk Béres István Kormánybiztos Úrnak - Illyés Péter fizikus hallgató kérdéseire - az Ön nevében adott e-mail válaszát, melyben a Szociológiai Intézet Lágymányosra költöztetésével kapcsolatban - több tárgyi tévedés mellett (ld. részletes megjegyzéseink) - azt írja, hogy nem tud "még ELTE-n belüli vitáról sem, hisz minden érintett vezető írásban egyetértését fejezte ki". A helyzet azonban az, hogy a TTK erre vonatkozó egyetlen, s jelenleg is érvényben lévő határozata (1999. november 24-i Kari Tanács, ld. 1. melléklet) szerint a Kar csakis az épület természettudományos felhasználását tartja elfogadhatónak. Hasonló állásfoglalást hozott a Kar Professzori Tanácsa is. A Kar oktatóinak véleménye egyértelműen kiderül az Önnek 2000. januárjában - mintegy 200 aláírással - eljuttatott levelünkből is. Az ELTE Természettudományi Kara tehát a Szociológiai Intézet Lágymányosra költözése ellen van.

Sajnos, Dékánunk megnyilvánulásaiban ez nem mindig tükröződik, a Karon kívülről származó "nyomásra" azóta is aláírt olyan dokumentumokat, melyek a Szociológiai Intézet költözésével összhangban vannak.

2000. március 1-én a Kari Tanács kérte az Egyetem vezetését (ld. 2. melléklet), hogy a Kar által gondosan ellenőrzött legújabb adatokat egyeztesse és azokat terjessze a Minisztérium elé, mert felmerült annak lehetősége, hogy tavaly hibás adatok kerültek a Minisztériumba.

Bakonyi László Osztályvezető Úr az Ideiglenes Intézeti Tanács áprilisi ülése számára, a Rektor Úr kérésére, összefoglalót készített, amelyből látszik, hogy mindeddig semmilyen adathelyesbítés nem történt, holott pl. az egy hallgatóra jutó nettó négyzetméter adat a Kar pontos felmérése alapján kb. 2-es faktorral alacsonyabb az Önökhöz októberben küldött táblázatban szereplőnél. Ugyanez az összefoglaló cáfolni próbálja a Kar önfenntartását bizonyító dékáni számításokat. Ennek fontos eleme, hogy figyelembe veszi az eddig hivatalosan soha meg sem említett (!) összekötő tömb üzemeltetésének a Bakonyi úr által mintegy 66 millió Ft-ra becsült költségét is. Úgy látszik, hogy adataink és érveink fennakadnak Rektor Úr szűrőjén.

Számos kollégánkkal a Szociológiai Intézet ideköltözésével kapcsolatban a legnagyobb veszélyt abban látjuk, hogy az épület annyira telítődik, hogy az oktatás jelentős megnehezülésén kívül, amely a kredit rendszer bevezetését is lehetetlenné tenné, területigényes tudományos fejlesztésekre nem lesz semmi lehetőség. Sajnálatos módon a TTK kutatási kapacitásának területi befagyasztása a költözéssel kapcsolatos semmilyen hivatalos fórumon nem volt eddig szempont, pedig egy tudományegyetem szempontjából ez alapvető. A területi flexibilitás nélkül a Kormány kutatás-fejlesztési programjában vagy nagyobb EU pályázatokban való eredményes részvételünk is jelentősen megnehezedik.

 

 

 

 

Sokan töltöttünk több évtizedet a Trefort kerti campuson. Az általános helyszűkén kívül meghatározó élményünk, hogy egy korábban nálunk végzett, Amerikában világhírűvé vált fizikust, Mihály Lászlót, azért nem sikerült egy felszabaduló állásra hazahívni, mert még a pincében sem lehetett számára labor-helyiséget biztosítani. Azt szeretnénk, hogy ilyen helyzetbe ne kerülhessen többé a TTK.

Őszintén reméljük, hogy a Kari Tanácsnak sikerül elérnie, hogy valósághű adatai végre eljussanak a Minisztériumba, ahol megfontolásra érdemesnek találtatnak, és hogy tudományos szempontjaink is szerepet kapnak a költözéssel kapcsolatos döntésekben.

A költözési előkészületek azonban jelenleg sincsenek leállítva, a Szociológiai Intézet költözését a nyár végére tervezik. Ez nemcsak a Kar többségi állásfoglalásával ellentétes, hanem szociológus kollégáink is leginkább 'a legkisebb rossz' választását látják benne abban a helyzetben, melyben az Egyetem vezetése egy rögtönzött döntéssel elvette tőlük a számukra előkészített Trefort kerti D. épületet.

Szeretnénk felhívni Miniszter Úr figyelmét arra, hogy az ügyben érintettek többsége már most megkeseredett szájízzel szemléli a fejleményeket, látja az ebben rejlő konfliktusok lehetőségét, amik veszélyeztethetik a felsőoktatási beruházási program sikerét.

Tekintettel arra, hogy Lágymányos ügye több állami kötelezettségvállalással is összekapcsolódott (EXPO, Piarista-épület átadás), úgy érezzük, hogy a Minisztérium joggal folyhat bele a folyamat irányításába, az autonómia megtartása mellett is. Tisztelettel kérjük Miniszter Urat, szíveskedjék megfontolni, nem teszi-e szükségessé a helyzet, hogy a Minisztérium szólítsa fel az ELTE-t a költözési folyamat leállítására, és a probléma minden érdekelt fél bevonásával történő, más lehetőségeket is feltáró újragondolására, mely a szociológusok számára is megfelelő megoldáshoz vezet. Ennek elérésére az Egyetemen belül már semmi esélyünk sincs.

Budapest, 2000. április 21.

Megértésében és személyes válaszában bízva,

 

 

 

 

 

Dr. Surján Péter Dr. Tél Tamás

egyetemi tanár egyetemi tanár

ELTE Elméleti Kémia Tanszék ELTE Elméleti Fizika Tanszék

 

Ui.: További aláírások a túloldalon. Részletes megjegyzéseink, mellékletek csatolva.

Másolatot kap:

az ELTE rektora, a TTK dékánja, a Szociológiai Intézet igazgatója

 

 

A Pokorni Zoltán Miniszter Úrhoz 2000. április 21-én írt levelet elolvastam, helyzetelemzésével és a benne megfogalmazott kéréssel egyetértek, kérem Miniszter Úr szíves támogatását:

 

 

 

Dr. Horváth Zalán Dr. Inzelt György

egy. tanár egy. tanár

a Fizika Tanszékcsoport vezetője a Kémia Tanszékcsoport vezetője

 

 

 

Dr. Lévay Béla

egyetemi tanár

az Ideiglenes Egyetemi Tanács tagja

 

 

 

Dr. Csikor Ferenc Dr. Fogarasi Géza

egyetemi tanár egyetemi tanár

az Elméleti Kémia Tsz. vezetője

 

 

 

Dr. Keszei Ernő Dr. Lendvai János

egyetemi tanár egyetemi tanár

a Fizikai Kémia Tsz. vezetője az Általános Fizika Tsz. vezetője

 

 

 

Dr. Nagy Károly Dr. Palla László

professor emeritus egyetemi tanár

 

Dr. Szepes László Dr. Vicsek Tamás

egyetemi tanár egyetemi tanár

a Biológiai Fizika Tsz. vezetője

 

 

 

 

 

 

 

Részletes megjegyzéseink

 

 

Úgy érezzük, hogy a Minisztérium és a karon oktató kollégáink helyzetértékelése több pontban lényegesen különbözik ill. eltérő adatokon alapul, amint ez Béres István Kormánybiztos Úr Illyés Péter hallgatóhoz írt leveléből is kiviláglik. Ezeket foglaljuk össze az alábbiakban (a levélből vett idézeteket dőlt betűvel szedtük).

    1. A Kormánybiztos Úr idézi Vékás Rektor Úr levelét. A teljes levelet, pontos érvrendszerét és annak indokait nem ismerhetjük, de az 1992-es dátumból világos, hogy az, az akkor érvényes tervekre vonatkozott, amikben a BME-ELTE Informatikai épület és a nagy előadótermeket tartalmazó egység is szerepelt. Az utóbbi nem épült meg, az előbbi ránk eső részéről pedig tavaly le kellett mondanunk. Az idézett 6-7 ezres hallgatói létszámmal kapcsolatosan megjegyezzük, hogy éppen a Rektori Hivatalban elakadt dékáni számítások mutatják ki a 6000 körüli szám teljesülését a Szociológiai Intézet ideköltözése nélkül is.

    2. "A szociológusok elhelyezésének konkrét tervével a TTK Dékánja még januárban írásban egyetértett, azóta a tanszékcsoportok vezetői is megtették ugyanezt." A két legnagyobb, a fizikai és a kémiai tanszékcsoport vezetője aláírásukkal ellátott beleegyezést nem tett, tekintettel arra, hogy a tanszékcsoporti tanácsok ezt a tervet nem támogatják, a harmadik érintett tanszékcsoport vezetője maga a Rektor Úr.

      3.  

    3. "A régi épületeknél nem voltak betartva a környezetvédelmi és életvédelmi előírások. A kísérletek során keletkezett végtermékek a kommunális csatornába ömlöttek." A legnagyobb potenciális forrás, a kémia már tíz éve Lágymányoson van, az ő környezetvédelmük azóta megoldott. Az Északi tömbben ezért nagyon erős szűrésre nincs is szükség. Ha a terv szerint beépített környezetvédelmi berendezések túl drágák, arra a TTK-nak nem volt befolyása. Ettől függetlenül, fenntartásuk már nem nagyon nagy költség. Ami viszont tapasztalatunk szerint is túlzott, az a takarítási és őrzési feladatokra fordított évi mintegy 150 millió forint (csak az Északi tömbben), ami összemérhető egy teljes szakterület (pl. fizika) évi bérköltségével!

    4. "Az általad említett 8600 m2 nem tudom milyen területnek felel meg", az "adatok csak súlyos félreértéseken alapulhatnak." Nem félreértés, Illyés Péter a Fizika Tanszékcsoport nettó oktatási területéről beszélt, ami valóban ennyi, mintegy 9000 m2. A fizikus épületnek is nevezett új Északi tömbben elhelyezést kapott ugyanis néhány kémiai laboratórium is (majdnem 3000 m2), a Környezetfizikai Tanszékcsoport egy része (több mint 2000 m2), kari oktatási egységek (Ált. Technika, Oktatástechnika, Tud. Történet stb.) majdnem 2000 m2- en, ami a dékáni hivatal és az akadémiai kutatócsoportok mintegy 2000 m2-ével megadja a nettó 18000 m2 területet.

      5.  

    5. "Az elmúlt évtized nagy nyertese az ELTE. " Ehhez hozzá kell tenni, hogy több karunk ma is, és az egész ELTE az elmúlt 30 évben viszont igazán nem "nyertes" infrastruktúrával rendelkezett. "Igazi nyertes" akkor lehetne, ha ez a költözési probléma megnyugtatóan oldódna meg.

      6.  

       

       

    6. "A Lágymányosi beruházásra 36 milliárd Ft-ot költött az ország." Ebben az összegben nemcsak az ELTE épületei vannak benne, hanem pl. a BME-nek leadott informatika épület is. Ugyanakkor ide tartozik, hogy térítésmentesen adjuk át a Piarista-épületet és a Ludovika megfelelő részeit. Ha ellenlábasainktól nem is, de legalább fennhatóságunktól elvárjuk, hogy korrekt összeget adjon meg az ELTE-vel kapcsolatos építkezésre.

    7. "A Minisztérium nevében személyesen én csak annyit követelek meg, ... tartsuk be a megkötött megállapodásokat." Rektor Úr is többször hivatkozott egy, az OM és az ELTE közötti megállapodásra. Erről sem a Kar vezetésének, sem a Kar egészének nincs pontos tudomása. Az Ideiglenes Intézményi Tanács egyik tagja kérte Rektor Úrtól a megállapodás szövegét, amit Ő azzal utasított el, hogy "a mai napig sem kaptuk meg a Miniszter Úr által ellenjegyzett megállapodást". A lágymányosi költöztetési terv tehát egy olyan megállapodás alapján zajlik, ami egyrészt a Kar oktatóinak véleménye ellenére készült, másrészt - szerencsére - nem is emelkedett jogerőre.